Avar történelem

Hosszú sorokat írhatnánk e népről, melyről még manapság is rengeteg vita folyik tudományos berkekben. Türköknek, hunoknak, magyaroknak tartják őket (ki-ki elképzelése szerint), de sajnos az iskolai tankönyvekben erről a népről többnyire egyik változatban sem esik szó. A felnőtt fejekben is szörnyű káoszt találtunk ezen a téren, ennek kifejező példája, hogy az interneten is csak ritkán találni olyan képet, leírást, mely “avar” leletről ír. Gyakori példa a “szkíta-hun-avar-magyar” besorolás, holott még a rokonság pártiak is könnyen beláthatják, hogy nem ugyanarról beszélünk, mint ahogy nem minden magyar palóc.

Számunkra, magyarok számára, e nép azért is fontos, hiszen egyöntetűen vallják a kutatók, hogy az avar nép nagy számban érte meg Árpád népének honfoglalását, s épp emiatt – keveredve egymás közt – mi is vérünkben hordozzuk az avar népet. Sőt! Miközben idegen népek, népcsoportok beolvadása egy másikba 2-300 év alatt megy végbe, addig az avarok a honfoglaló magyarok közösségébe alig 100 év alatt olvadtak be teljesen. Minden bizonnyal mindezt a két nép közti nagyfokú hasonlóság is megkönnyítette, de a fentiekre a legegyszerűbb megoldás, mint ahogy azt Fehér Bence a Károli Gáspár Egyetem Bölcsészettudományi Karának egyetemi docense mondja, hogy a két nép nyelve nem sokban különbözött egymástól, a csak nyelvjárásbeli különbségek voltak. Ezt a feltételezést követve azt állíthatjuk, hogy az avarok a magyar nyelv egy nyelvjárását beszélték.

E honlapon nem tisztünk eldönteni az avarokról szóló vitát, épp ezért minden olyan írást, mely velük foglalkozik közzé teszünk. A sok – reményeink szerint egyre sokasodó – anyagok olvasása után döntse el a kedves olvasó, hogy mit is gondol erről az izgalmas népről.

Az avar történelem igen hosszú és viszontagságos, ezért igyekeztünk eme oldalon az avar történelem fontos fejezeteit, történéseit összegyűjteni. Az írás végén található hivatkozásokon részletesebben megismerheti e nép történetét.

Rövid áttekintés az avar történelemről

Első forrásunk az avarokról 370 körülre keltezhető. Ekkor – még uar néven – említik őket a hunokkal (hiungnukkal, hjónokkal) együtt a korabeli kínai források. A törzsszövetségben élő két harcos nép pár év alatt kiűzte az alánokat Közép-Ázsiából, az egykori Toharisztán területéről, és egy laza kapcsolatú, közös államot hozott létre.

Rövidesen azonban az elfoglalt terület kicsinek bizonyult a nagyállattartó törzseknek. Így az egyik nép, a hunok törzseinek nagy része elhagyta Toharisztánt és nyugatra vándorolt.

 

A hun törzsek többségének kivándorlása, és európai hódításának vége után, a dinasztiaalapító I. Khingila király 460 körül szoros törzsszövetségben egyesítette a területen élő uar (avar) és hjón (hun) törzseket, amelyek ettől kezdve a heftalita név mellett uarhun néven is szerepelnek a keleti forrásokban.

 

A heftalitákat vagy uarhunokat a szanszkrit források húna és svetahúna („fehér húna”, azaz fehér hunok) néven emlegették, miután azok betörtek Indiába.

 

Az avarok első európai említése a bizánci történetírónál, Priszkosz rétornál fordul elő, aki néhány évvel Attila király európai hun birodalmának bukása után, 463 körül arról ír, hogy a szavirokat megtámadták a közép-ázsiai uarhunok.

 

Az időszakos katonai hadműveletek után, 557 körül, az avarok kénytelenek voltak nyugati irányba vándorolni, mert délről az egyre erősebb türkök hatalmas birodalma fenyegette őket. Szélsebes, hihetetlen teljesítményekre képes szívós lovaiknak köszönhetően óriási távolságokat tettek meg. 558-ban az avarok követei már Konstantinápolyban voltak, majd rá pár évre a Fekete-tengertől északra élő bolgár törzseket, az utigurokat és kutrigurokat, valamint az antok szláv törzsét hódították meg.

567-ben már megjelentek a Kárpát-medencében, és nem sokkal rá kiépítettek egy olyan nagy és erős birodalmat, melynek még Bizánc is adót fizetett.

Alig telt el 274 év az avarok 552-es európai megjelenése után, és a hatalmas avar birodalom, mely nyugaton a mai Salzburgig, keleten a Don folyóig, Északon a Kárpátokon túlig, délen pedig a mai Belgrádig ért, pusztulásnak indult. Nyugaton a hatalmas Frank Birodalom óriási seregei támadták szüntelenül az avarokat. A belső viszályoktól terhelt nyugati avarok vezetői, félve a teljes megsemmisüléstől végülis behódoltak 826-ban. A tiszántúli és erdélyi részek sorsa hasonlóan alakult: ők már 805-től a bolgár birodalom függőségébe kerültek. Északon, látván az avarok szorongatott helyzetét, az egykor betelepített szláv törzsek fellázadtak, tovább gyengítve a birodalmat, siettetve annak végét. A támadók, mint éhes keselyűk a prédát, az Avar Birodalom hihetetlen mennyiségű aranykészletét széthurcolták szerte Európába, melynek egy része majd csak a magyarok hadjáratai révén kerül vissza a Kárpát-medencébe.

Hová lettek az avarok? Eltűntek nyomtalanul? A régészeti kutatásoknak köszönhetően határozottan állíthatjuk, hogy nem. Ma is itt járnak közöttünk, hiszen Árpád magyarjainak bejövetelét nagy számban megélték, s egybeolvadtak a magyarsággal.

Miért hanyatlott le, és ment tönkre az egykori rettegett Avar Birodalom? Lássunk itt egy korabeli bizánci forrást, mely maguknak az egykori avaroknak a válaszát örökíti meg: „Legelsőbben az áskálódástól, mely kagánunktól a hű és igaz tanácsosokat eltávolítván, a kormányt gazemberek kezére juttatta. Azután jött a bírák romlottsága, akiknek az lett volna a tisztük, hogy a népnek igazságot szolgáltassanak, s a képmutatókkal és tolvajokkal cimboráltak; továbbá a bor bősége részegeskedést szült: az avarok, midőn testüket elgyengítették, egyszersmind eszüket is elvesztették. Utoljára következett a kereskedés szenvedélye, hogy romlásukat teljessé tegye: az avarok kalmárokká lettek, egyik csalta a másikat, s a testvér testvérét is áruba bocsátotta. Ezek voltak, uram, szerencsétlenségünk siralmas forrásai.”

Ma Ázsiában a hunokhoz, avarokhoz, magyarokhoz genetikailag legközelebb álló nép az ujgurok, akik Kína legnyugatibb szélén élnek.

Szádeczky-Kardoss Samu: Az avar történelem forrásai 1/4.

Szentpéteri József: Térképészeti észrevételek Adam-tól Bajánig

Horbulák Zsolt: Konstantinápoly 626. évi ostroma: mítosz és valóság (2010)

Olajos Teréz: Az avar továbbélés kérdéseiről (Tiszatáj, 2001)